Torrent: a mi ügyünk

Figyelem egy ideje, milyen gyorsan jelennek meg a hazai mozis torrent release-ek, milyen video- és hanganyagból rakják azokat össze.

Meglehet, hogy szigorúbb és eredményesebb lett a plázákban az ellenőrzés kamera és mobil ügyekben, mert sok egyéb mellett kényszerűen feltűntek orosz képanyagok is, jóllehet, nem feltétlenül minden esetben tré minőségben. A hangokat azonban mégis megszerzik valahogy, a magyar szinkronhoz persze hiába mennél külföldre, az csak itthon “kapható”.

Eltelik egy nap a bemutató után, és a release már készen van. De láttam már aznapi, sőt, a bemutató napja előtti (!!) anyagot is. Na ezt meg hogy? Amikor még VHS-re ment a backup, elég volt ismerni kisvárosban a mozigépészt, és előadás után szűk körben megvolt a VIP vetítés, kész volt a cucc képpel és hanggal. De ma egy Shrek-4 vagy Eredet nem kerül 20.000 lakosú városok kis mozijaiba, majd csak 1-2 hónap múlva. Van kérdésed? Nekem ugyanez.

A torrent releasers szűkszavú társaság lehet, hozzájuk még nem ért el a razzia, vagy ha igen, arról is csak szűkszavú infók keringenek és kurvára csak belső körben. Ahogy belső ügy az is, ki mikor veszi fel a hangot, hol, és hogyan, másképp nem mehet. Mert ha bővebb lenne a kör, abban mindig volna leggyengébb láncszem, bár ezen a szinten (még) az üzletet nem nagyon helyezik előtérbe, máshol csengetődnek be az apró SMS forintok, szóval nem emiatt lehetne sértődés és az ebből fakadó árulás.

A releaser a dicsőségért hajt, ki hozza ki elsőre a debütáló filmet az épp még működő trackerekre, értjük. Ahogy megértjük, ha a belső kör saját ügyének tekinti a működési titkokat. Torrent: cosa nostra.